Cikkek

DVD lemezek minőségi ellenőrzése
Polcz Péter - BURN.HU

Ma már mindenki úgy gondolja, hogy csak akkor aludhat nyugodtan, ha a megírt lemezeit minél mélyebb minőségi ellenőrzésnek veti alá. A szándék érthető, a motiváció teljesen jogos. Amennyi rossz minőségű lemez előfordul a (magyar) piacon, nem csodálkozom az emberek félelmén. De vajon mikor esünk át a ló túloldalára? Érdemes-e a CDSpeed minőségi ellenőrzését futtatni? Milyen meghajtók alkalmasak a minőségi ellenőrzésre? Ezekre a kérdésekre próbálok választ adni.

Sajnos sok helyütt félrevezető információk látnak napvilágot, amikor mindenféle - a feladatra többnyire alkalmatlan - meghajtóval készített minőségi ellenőrzésekből próbálnak - téves - következtetéseket levonni, félrevezetve ezzel sok-sok kezdő és tapasztaltabb felhasználót is olvasót is, hogy milyen meghajtókat érdemes (vagy szabad) ilyesmire használni.

Milyen tanácsot tudok adni a megírt lemezek otthoni ellenőrzéséhez? Először is: nem kell feltétlenül a részletes minőségi ellenőrzést lefuttatni. Később kitérek rá, miért. A CDSpeed program „sima” adatátviteli tesztje, ha egy (de inkább kettő) meghajtón lefuttatjuk a vizsgálandó lemezzel, már bőven megfelelő képet adhat arról, hogy milyen a korong minősége, állapota. A CDSpeed program adatátviteli tesztje azonban semmit nem ér, ha csupán a szekvenciális átvitelt (elejétől végéig történő visszaolvasást) vesszük igénybe, ugyanis az elérési idők vizsgálata legalább annyira fontos a teljes képhez, mint az adatátvitel során rajzolt görbe. Tehát a CDSpeed beállításaiban - ha mást nem is - az elérési idők tesztjét (Seek times) mindenképp jelöljük ki a lefuttatandó tesztek között.


Itt láthatók az én beállításaim, hogy mit szoktam lefuttatni visszaolvasáskor, ellenőrzéskor.

Mi számít jó eredménynek? Egy gyors, mai meghajtónál hibátlan lemez esetén az a normális, ha az adatátvitelt ábrázoló görbe egyenletesen emelkedik a lemez külső széle felé haladván, nagyobb visszaesések és törések nélkül. Az apró, kisebb visszaesések nem számítanak, különösen a lemez végénél elfogadható, ha meg-megbicsaklik a tempó. Gond akkor van, ha a sebesség drasztikusan visszaesik, tehát ha mondjuk 10x-es (vagy gyorsabb) sebességről egyszer csak visszamegy a 2x-4x tartományba, mint például itt.



Ha viszont a meghajtónkban úgynevezett „speed-hackelt” firmware van, ami a gyári alapbeállításnál gyorsabb lemezolvasást tesz lehetővé (legtöbbször a gyári korlátozás feloldásával, megkerülésével) bizonyos (vagy az összes) lemeztípushoz, akkor nem feltétlenül a lemez hibája, ha az így "felpumpált" drive teljesítménye a lemez végénél változó lesz, és cakkos vonalat húzva, le-fel ugrándozik az olvasási sebesség.



Vegyük figyelembe, hogy vannak olyan meghajtó/lemez kombinációk, amelyek mindenképpen furcsa eredményeket adnak (inkompatibilitás), tehát egy másik meghajtóban is feltétlenül ellenőrizzük le a lemezt, hátha csak erre a lemeztípusra, vagy konkrétan erre a gyártmányra allergiás kimondottan a meghajtónk. Egy meghajtó használata tehát legtöbbször nem elég. Itt alább azt hihetnénk, hogy a kissé "remegő" görbe valamiféle lemezhibára utal. Dehogy, ez ettől még teljesen jó lemez lehet.



Azt is figyelembe kell venni, hogy egyes meghajtók „erőből” olvasnak, a lemez minőségétől függetlenül erőltetik a legmagasabb fordulatszámot – így viselkednek a „speed-hackelt” meghajtók is.. Az ilyen meghajtók minden korongot 16x-osan akarnak beolvasni - és ezért sok lemezbe beletörik a foguk. Tipikusan ilyenek a fürge és jó olvasóként számon tartott NEC DVD-írók, amelyek legtöbbször ugyan gyorsan beolvasnak minden írott lemezt, de bizony néhány korongnál megáll a tudományuk. Az ilyen meghajtóknál célszerű lehet a CDSpeed visszaolvasási tesztjét kissé alacsonyabb sebességgel is elvégezni (a beállításoknál találjuk a megfelelő opciót), mert egyáltalán nem biztos, hogy a lemez számlájára kell írni, ha a NEC író behal a lemez utolsó kétharmadán a szédületes tempóban próbálkozó olvasásba. Az alábbi lemeznek semmi baja sem volt a többi meghajtóban és a minőségi ellenőrzések során, de a NEC 16x-os visszaolvasása már nem sikerült - könnyen vonhattunk volna le ebből rossz következtetést, ha más meghajtóban, illetve ugyanebben a meghajtóban lassabb sebességgel nem olvassuk be még egyszer a korongot.



Az elérési időknek is szenteljünk figyelmet: a túl nagy - tehát 300 milliszekundumnál nagyobb - elérési idők azt jelezhetik, hogy a lemez távoli pontjai egymáshoz képest jelentősen különböznek. Lehetséges, hogy lényegesen eltérő optikai jelrögzítési szinttel, más beállítással, más meghajtóval kerültek megírásra (például többmenetes lemeznél amit egy másik íróban kezdtünk meg és megint egy másikkal folytattunk) -, így amikor ezek között próbál gyorsan ugrálni a drive, a nagy eltérések miatt nehezen talál rá az adatokra az olvasófej. Ez különösen azoknál a lemezeknél jellemző, amelyeket nagyon gyorsan – vagy inkább nem jól megválasztott írási sebességgel, még inkább rossz írási stratégiával (régi firmware programot tartalmazó íróval) - írtunk meg. A gyors írás másik hátránya, hogy a lemez minden pontja más-más sebességgel kerül felírásra (az írási sebesség bentről kifelé folyamatosan vagy lépcsőzetesen növekszik, nem kapásból kezdenek nagy tempóval az írók), ezért ennek következtében nagy mértékben különbözhet az adatrögzítés karakterisztikája a korong különböző pontjain. De a nyers lemezek gyártási hibái, fizikai torzulásai, tehát az írástól független minőségi paraméterek is visszaköszönnek ebben a tesztben. Az elérési idő vizsgálata tehát mindenképp szükséges, sok esetben az első árulkodó jel lehet az amúgy hibátlannak tűnő visszaolvasási görbe mellett. Ha nagyon hosszú elérési időket kapunk, vagy nem képes végrehajtani ezt a tesztet a drive, azt jelezheti, hogy valami nincs rendben a koronggal.
Próbáljunk legalább két meghajtót használni, egy DVD-író és mellé egy DVD-ROM drive már bőven elégséges lehet - hátha csak az egyik meghajtónk pikkel a tesztelt korongra.

Ha legalább két meghajtóban jó visszaolvasási eredményeket kapunk, akkor azzal a lemezzel már nagy baj nem lehet, és ha PC-s meghajtók tesztjét egy asztali DVD-Video lejátszóban történő kipróbálással is ki tudjuk egészíteni (DVD-Video lemez esetén természetesen), meg tudjuk erősíteni, akkor legalább olyan jó képet kaphatunk az adott lemezről, mintha részletes minőségi analízist futtatnánk rajta.
Mert ugye sokan a CDSpeed és más hasonló programok minőségi ellenőrzését szeretnék mindenáron futtatni, holott a meghajtók többségénél – kapaszkodjatok meg – ennek semmi értelme!

Egyáltalán mi a részletes minőségi ellenőrzés? Mi szükség a minőségi ellenőrzése egy olyan digitális adathordozón, mint a DVD, hiszen a lemezen bináris számsorok vannak? A DVD lemezen (a CD-hez hasonlóan) az adatok fizikai adatszervezése nem ugyanazt a sorrendet, elvet követi, mint ahogy a feldolgozott (kiírni szándékozott, vagy a lemezről már beolvasott) felhasználói adatokat mi látjuk. A számunkra logikailag egymást követő adatbájtok és az ebből képzett nagyobb egységek (szektorok) fizikailag nem követik egymást libasorban, hanem az adatok egy bonyolult kódolási és átrendezési elv szerint (scrambling és interleaving) kerülnek a lemezre, hogy az egy szektorhoz tartozó adatok minél szélesebb ívben legyenek szétszórva, más szektorok adataival összeszőve.
Erre azért van szükség, hogy egy esetleges fizikai sérülés (vagy anyaghiba) ne egy komplett adatszektort tegyen olvashatatlanná a kijavítás esélye nélkül, hanem inkább sok jelentéktelen (az adatszervezésben és kódolásban használt hibajavító algoritmusnak köszönhetően kijavítható) sérülést okozzon minél több szektor mentén, szektoronként minél kisebb mértékben.
Az adatok ilyetén ''átszövése'', összekeverése és a hibajavító adatok hozzáadása tehát elég bonyolult folyamat, akár dekódolásról, akár az írásról beszélünk. Mivel a tárolt jelek igen aprók, ezért kis hibák, olvasási bizonytalanságok minden lemezen vannak (még a gyári korongokon is). Hiába digitális adathordozó a DVD: addig a pontig, amíg a digitális adat nem áll össze, még sok hibával, bizonytalansággal kell megküzdenie az optikának és az adatokat konvertáló, dekódoló vezérlőegységnek.

A minőségi ellenőrzésekkel lehet lemérni, hogy a lemez melyik pontján milyen sokat kell „küzdeni” az olvasás közben a meghajtónak, mennyire aktív a hibajavító algoritmus, azaz milyen súlyos hibák találhatók a lemezen.
A minőségi ellenőrzés (PI/PO hibák leolvasása, rendszerezése, grafikonos ábrázolása) arra épít, hogy a meghajtó a lemez olvasása közben érzékelt lemezhibákról, a hibajavítás alacsony szintű működéséről tud-e menet közben (a normál olvasási folyamat mellett!) külön korrekt tájékoztatást, statisztikát adni.
Erre nem minden meghajtó képes (általában a meghajtókhoz a gyártó által fejlesztett célprogram szokott beválni erre a célra, lásd a Lite-ON drive-ok és a KProbe, avagy a Plextor és a PlexTools példáját), valamint nem mindegyik drive ad vissza a szabványos határértékek mentén értelmezhető eredményeket.

A meghajtók többsége a CDSpeed programmal - még ha képes is a minőségi ellenőrzés lefuttatására -, nem ad vissza értékelhető eredményeket. Legfeljebb ugyanazon meghajtóval kapott eredmények összehasonlításának lehet csekély(!) értelme - más meghajtókkal kapott eredményekhez, vagy a szabványban deklarált hibahatárokhoz való viszonyítás ilyenkor értelmetlen, de erre még majd visszatérek.

Különösen a CDSpeed által adott százalékos (1-től 100-ig terjedő skálán értékelt) minőségi végeredmény, pontszám vezetheti félre az embereket, ugyanis nem ad SEMMILYEN komolyabb összehasonlításra alapot a meghajtók képességeit tekintve, sőt még a tesztelt lemezre nézve sem.
Egy weboldalon az alábbi kitételt olvastam ezzel a CDSpeed által adott minőségi pontszámmal kapcsolatban:"A 92 pont feletti szám garantálja a lemez minden lejátsóban (sic!) való olvashatóságát és az archivált anyag veszteség nélküli tárolását." Ezt el ne higgyétek, teljes badarság!

Hiába a CDSpeed program igyekezete, a különböző meghajtók eltérő módon adhatják vissza a hibajavítási folyamat részleteit, az így kapott eredmények összehasonlítása tehát olyan, mintha két eltérő számrendszerben leírt számot pusztán a számjegyek numerikus értékei alapján akarnál összemérni, és nem a valós (helyi)értékeket vennéd figyelembe (bocs a hülye hasonlatért).
Alapvetően rossz hozzáállás, amikor – kizárólag - annak alapján értékelünk egy írót, hogy a CDSpeed programmal „alkalmas” minőségi ellenőrzésre, vagy sem. Még nagyobb butaság, ha azért szidunk egy Pioneer, NEC vagy LG írót, mert nem tudjuk velük végrehajtani a részletes minőségi ellenőrzést a CDSpeed programmal.

Ilyenkor sokan ócsárolni kezdik a gyártókat, mondván miképp hagyhatták ki a minőségi ellenőrzési, hibajavítási képességet ezekből a drive-okból? Figyelem, ez újabb badarság, a hibajavítási képességet nem lehet kihagyni, akkor nem működne a meghajtó! :D

Előfordul, hogy az újabb CDSpeed programverziókkal ugyan le tudjuk futtatni a minőségi ellenőrzéseket, de a kapott értékek szerint – ha a DVD szabványban meghatározott határértékekhez viszonyítanánk őket – teljesen értelmetlen számok jönnek ki. Előfordulhat, hogy az értékek szerint a lemez nem is lenne olvasható - de közben meg vígan tudjuk használni a kérdéses korongot!
Itt látható egy NEC íróval készült minőségi tesz, amely szerint - ha a számokat a szabvány szerint próbálnánk értelmezni - a lemeznek teljesen olvashatatlannak kellene lennie, ugyanakkor a korongnak szinte semmi hibája.



Csak azért nem szabad ócsárolni egy meghajtót, ha nem használható a minőségi ellenőrzéshez. Ugyanis nem az író gyártójának a hibája, hogy olyan funkciót akarnak használni a kedves felhasználók, amivel ilyen formában nem rendelkezik a drive. Az optikai adatok alacsony szintű dekódolása igen bonyolult folyamat. Természetesen minden író kezeli és működése közben (sőt ez maga a működése!) fel is dolgozza a hiba-adatokat. Másképp nem is működhetne a meghajtó – egy „tudományos” oldalon olvastam, hogy azért nem működik az ellenőrzés bizonyos meghajtókkal, mert kihagytak belőlük valamit, ami egy fizetős szabvány része lenne, döbbenetes, hogy ez mekkora butaság, ezt sem szabad elhinni!
Szó sincs arról, hogy az íróból kispóroltak valami technikai dolgot a hibajavítási folyamattal kapcsolatban (akkor nem tudna olvasni, hehe). Egész egyszerűen nem minden író van arra felkészítve, hogy ezeket az információkat menet közben (amolyan szerviz-szolgáltatásként), folyamatosan közölje is az arra alkalmas programmal a normál adatátviteli feladatok mellett, közben.

Legtöbbször a drive gyártója tud(na) olyan programot írni, ami képes (lenne) ennek a hibastatisztikának a menet közbeni kiolvasására, ráadásul úgy, hogy az értékek a DVD-szabványban meghatározott rendszer szerint értelmezhetők legyenek, és ebből a lemez minőségére, hibáira következtethessünk.
Ha a drive gyártója nem ír erre külön alkalmazást, és/vagy nem hozza nyilvánosságra a módszert, hogy miképp (például milyen egyedi gyártó- és modell-specifikus eszközparanccsal) lehetséges ezen adatok menet közbeni kinyerése, akkor legtöbbször erre nincs mód az adott meghajtó esetén.
Persze van az a megoldás, amikor valamilyen trükkel egy tesztprogram megpróbálja az adatokat kinyerni, kierőszakolni több-kevesebb sikerrel. Na ez történik a legtöbb íróval - így a NEC és a Pioneer meghajtókkal is -, amikor a CDSpeed programmal ''minőségi'' ellenőrzést futtatunk. Egyáltalán nem biztos (sőt a kapott eredményeket a szabványos határértékhez hasonlítva egyáltalán nem úgy látszik), hogy az így kapott hibajavítási adatok az olvasási folyamat azon szakaszában és olyan rendszer szerint kerülnek át, ami a korrekt értékelést lehetővé tenné. Egyrészt a kapott értékek messze nem értelmezhetők a szabvány szerint, másrészt - ez a legnagyobb baj - ugyanazon a lemezen történő többszöri futtatás esetén túl nagyok a különbségek az egymást követő mérések eredményei között. Ha legalább ez utóbbi nem jellemző (tehát ugyan hülyeséget mér a program és a drive, de legalább konzekvensen, így ugyanarra a lemezre nagyjából mindig ugyanazt mutatja), akkor a meghajtó saját méréseit talán érdemes lehet összehasonlítgatni egymás között, de más meghajtókkal kapott mérések eredményeihez (vagy a szabványos határértékekhez) nem szabad viszonyítani a kapott teszteredményeket.

Ugyanakkor létezik pár olyan drive (például Plextor, LiteOn, BenQ írók), amelyek saját segédprogramjukkal, sőt némelyikük még a CDSpeed programmal is alkalmas a minőségi ellenőrzésre. Nem volt ez mindig így. Elsőnek a LiteOn meghajtókhoz (és csakis ezekhez) való gyári diagnosztikai program, a KProbe - még hivatalos, eredendően belső használatra tervezett változata - terjedt el, mint a DVD-lemezek minőségi ellenőrzésére széles körben alkalmazott tesztprogram, de a Plextor meghajtókhoz adott PlexTools program is folyamatosan fejlődött, egyre több tesztelési módot kínált fel, először csak CD, később DVD-lemezekre is. Természetesen a PlexTools minőségellenőrző moduljai is csak Plextor írókkal (azokon belül is csak a Sanyo chipes, Plextor tervezésű modellekkel működnek). Az újságcikkek, tesztek során megismert tesztprogramok indították be a folyamatot, és ma már ott tartunk, hogy legtöbben nem elégednek meg a CDSpeed program által kirajzolt "egyszerű" adatátviteli teszt görbéjével, hanem mindenki a részletes minőségi teszteket futtatja - vagy inkább futtatná.

A teszteredmények megértéséhez és helyes kiértékeléséhez egyrészt sok tapasztalat és az optikai adattárolás technológiai hátterének bizonyos mélységű ismerete elengedhetetlenül szükséges lenne, másrészt - mint említettem – a legtöbb meghajtóval fabatkát sem ér a minőségi ellenőrzés.
Személyes tapasztalataim szerint a CDSpeed program minőségi ellenőrzését csak BenQ/Philips írókkal (péládul a 1620-as sorozattal) érdemes használni. Ezekkel sem teljesen pontos a tesztelés – a DVD+R lemezeket eltérő módon kezelik ezek a meghajtók, mint a DVD-R korongokat, és ez nagyon is meglátszik a teszteredményekben -, de még van értelme. A LiteOn írókhoz a KProbe-ot javaslom, a Plextor PX-716, 755 és 760 írókhoz pedig a PlexTools programot használjátok, minden más program/drive kombináció – ha pontos mérést szeretnél – nem javasolt, de legalábbis nagyon óvatosan kell kezelni a kapott eredményeket.

Tegyük fel, hogy az íród akkurátus minőségi riportra képes. Hogyan értelmezd a kapott eredményeket?
A grafikonon ábrázolt számok a nagyobb logikai egységbe fogott adatmezők szabványban definiált tömbjeire adják meg a tömbre jutó, a dekódolás során kapott vett hibajavítási adatokat, hibás bájtok, frame-ek számát, azaz hogy milyen aktívan kellett dolgoznia a hibajavító algoritmusnak az olvasás során (magyarán: minél alacsonyabbak az értékek, annál jobb a lemez).



Alapesetben a PI, PIF hibák az egy ECC blokkra, azaz 16 egymást követő, már beforgatott, úgynevezett "scrambled" (azaz a biztonságos leolvasás érdekében a szinkronizációs jelekkel és fejlécekkel ellátott) frame tartalmának 172 bájt széles (172 oszlopos), 192 soros tömbbe szervezett adataira jutó detektált, de még javítható hibák számát adják meg. Legtöbbször úgy, hogy 8 egymást követő ECC blokkra vetítve jelzi a PI hibákat, illetve 1 ECC-re vetítve a súlyosabb, PI-uncorrectable, azaz PIF hibákat.
8 ECC blokkra vetítve a PI hibák száma nem lehet magasabb 280-nál, illetve ECC blokkonként a PIF hibák száma nem haladhatja meg a 4-et.
De ezek sem kőbe vésett számok, sokat számít a hibák elhelyezkedése, ismétlődése is, valamint vannak más minőségi ellenőrzések is a PI(F)/PO(F) hibák feltérképezésén kívül. Beta, Jitter, TA tesztek, ezeket a PlexTools programmal végezhetjük el egy megfelelő Plextor meghajtó birtokában, amelyek a lemez egyéb jellemzőit (jelek szinkronitása, a korong fizikai torzulása, a fizikai jelek alakja, mintázata, szabályossága stb.) mérik le. Ezek további igen fontos kiegészítő információkat adnak a lemezt állapotáról, a hibajavítási folyamatról képzett grafikonon felül.
Amint azt írtam, ezek az adatok csak abban az esetben tekinthetők irányadónak, ha az adott diagnosztikai program valóban olyan szinten tudja a dekódolás közben érzékelt hibajavító adatokat kinyerni a meghajtóból, ahogy az a szabványnak megfelelő, valamint ha a kapott hibaértékek a fenti módon értelmezett blokkonként kerülnek kiszámításra. Ha például a program és a meghajtó nem 8, hanem 16 blokkra vetítve adja meg a PIF hibákat, akkor máris emelni kell a hibatűrés határát is. (ECMA 337-es szabványkönyv tanulmányozása javasolt).

Mivel ez a képesség a menet közbeni hibajavító adatok átadásáról alapból nem "kötelező" a meghajtók részére, így nagyon óvatosan kell kezelni a kommersz, nem kimondottan meghajtó- és firmware optimalizált tesztprogramok által adott értékeket, így a CDSpeed program által mért eredményeket is, ha nem megfelelő tesztmeghajtónk van.

Ha nem jó meghajtó/szoftver kombinációval mérünk, akkor könnyen lehet, hogy a kapott számoknak közük nincs a valósághoz - legalábbis a szabványos határértékekhez -, ugyanis semmi nem garantálja, hogy a dekódolás azon szakaszán és úgy keletkeznek azok az adatok, ahogy azt a szabvány elvárná a korrekt értelmezéshez. Ezért NEM érdemes – a teljesség igénye nélkül - NEC, Pioneer, Asus, LG írókkal a CDSpeed minőségi ellenőrzését futtatni és aztán jósnő módjára az értelmetlen számokban valami rendszert keresni.

Kihangsúlyozom: nem ETTŐL jó vagy rossz egy író, tehát a minőségi ellenőrzés hiánya nem jelent semmit azzal kapcsolatban, hogy az adott drive mennyire jó minőségben ír vagy olvas. A meghajtó olvasási képességeiről leginkább úgy tudsz meggyőződni, ha sima visszaolvasási teszteket futtatsz, illetve ha - elégedetten – használod a terméket minél több lemezzel.



Egyedi ajánlat feliratkozás

Iratkozzon fel itt, és a jövőben elküldjük kiemelt akciós ajánlatainkat. Ne maradjon le!


FACEBOOK

Kövessen minket a világ legnagyobb közösségi portálján! Legyen az ismerősünk!

CIKKEK

Szekciónkban az adattárólással foglalkozó információs tárunkat ismerheti meg.

TWITTER

Ismerje meg cégünk mindennapjait, látogassa folyamatosan mikroblog oldalunkat.
 

Hívjon minket!
+36 1 296 2489
+36 70 3644-066
Írjon nekünk!
info(kukac)adathordozok.hu
cd gyártás dvd gyártás cd sokszorosítás dvd sokszorosítás dvd nyomtatás cd nyomtatás digipack dvd készítés cd készítés Sitemap dvd másolás digipak
dvd lemezek plasztik kártya készítés